Porckorongsérv-Márta története I. rész

/esettanulmány/

 

Előző cikkemben már volt szó arról, hogy mi is az a porckorongsérv és mik a tünetei. Most ugorjunk fejest Márta történetébe, akinek példáján keresztül testközelből és életszagúan megismerhetjük, hogy mi is történik, ha felüti fejét a baj.

 

 

A kórházban

1. nap

Történetünk tetőpontja egy benzinkúton esett meg, azonban ne rohanjunk annyira előre. Érdemes egy kicsit felvezetnünk az eseményeket.

Főszereplőnk, nevezzük most Mártának, 53 éves és munkáját tekintve gyorsan váltakoznak az „ücsörgős” és „cipekedős” részek a szociális szférában, ahol dolgozik. Egy nap folyamán rengeteget autózik, ami miatt sokat ül egyhelyben, azonban a cipekedésből is kiveszi a részét, hiszen a kiszállítandó ételek és azoknak logisztikai velejárói miatt sokszor kell ládákat is emelgetnie.

Alapvetően, aktív, mozgékony életet él, szeret sportolni, kerékpárral közlekedni, amikor csak az időjárás ezt lehetővé teszi. Heti többszöri alkalommal vesz részt tornákon és szívesen űzi a szezonális sportokat, legyen szó biciklitúráról, vagy épp síelésről.

Egy alkalommal épp a benzinkúton járt, hogy újra tankolja a céges autót. A 20 l-es benzinkannát szerette volna megemelni, ahogyan eddig is tette mindig, azonban az emelés hatására hirtelen hatalmas fájdalom hasított derekába. Ennek ellenére a kannát szépen behelyezte a csomagtartóba, majd fizetés után autóba ült és elhajtott. Sajnos a fájdalmat nem tudta a benzinkúton hagyni.

Haza vette az irányt, mert ezzel a fájdalommal nem tudta folytatni a munkát. Otthon a házi patika segítségére sietett Flector granulátummal, azonban sajnos 2 adagnyi sem tudta csillapítani annyira a fájdalmát, hogy visszatérhessen a munkába. Otthon sokat feküdt és remélte, hogy a későbbiekben beszedett további 2 adag Flector végre hat valamennyire és legalább eltud majd aludni.

Érdekesség, hogy az eset után nagyon szomjasnak érezte magát. Végre eltudott aludni éjszakára, azonban az elfogyasztott vízmennyiség hatására hajnalban arra kelt, hogy ki kell mennie a fürdőszobába. Sajnos, ez a máskor oly egyszerű és rutinos feladat, komoly nehézségeket és fájdalmat okozott. Oly akkorát, hogy ekkorra hívni kellett a mentőket, mert sem előre, sem hátra nem tudott mozdulni a derekában pusztító fájdalomtól.

A mentő az autóban fekve szállította, majd a sürgősségi osztályra vitte, ahol megállapították a tünetekből, hogy gerincsérvről van szó, azonban képalkotó vizsgálatra nem került sor. Ez roppant bosszantó, hiszen így nem derült ki, hogy kiszakadt-e a porckorong, ami sokszor műtétet is vonhat maga után, illetve, hogy pontosan mely régió az, amely érintett. A baleset hétvégén történt, ami abból a szempontból fontos információ, hogy a kórházi protokoll nem engedte a hétvégi képalkotó vizsgálatot. Infúziót kapott, amelyben többek között izomlazító és fájdalomcsillapító volt, így végre tudott pihenni egy keveset. A sürgősségiről haza küldték azzal, hogy képalkotó vizsgálatra térjen vissza 2 nap múlva leghamarabb. Azonban ez az utasítás egy beteg szempontjából, aki ekkora fájdalmat él meg, és az utazás roppant megerőltető számára, hiszen igazából sem ülve, sem fekve nem múlik a fájdalom, nagyon lesúlytó

2. nap

Azonban Márta szerencse csillaga felragyogott! Egy, a kórházban dolgozó ismerőse már rögtön másnap reggel visszahívta, hogy újabb adag infúzióval lássák el, majd az ambulanciáról (mindezzel hatalmas szívességet téve) az ideggyógyászatra küldték, ahol azok a betegek voltak, akik már magára a műtétre vártak.

Az ideggyógyászaton az orvos feltette a jogos kérdést: „Ön mit keres itt? Hiszen a többi beteghez képest láthatóan egészen jól van.” (Persze, mindig viszonyítás kérdése minden, hiszen, ha valaki teljes érzékvesztésében, elnézést az otromba szavakért, de maga alá pisil és kakil, valamint nem tudja mozgatni végtagjait, na ahhoz képest, egy meggyötört, könnyeit hullató, kiegyenesedni és közlekedni nem bíró, fájdalmakkal küszködő ember, valóban jó színben tündököl.)

Márta őszintén elmondta, hogy képalkotó vizsgálatra lenne szüksége, amit csak napokkal később, vagy MRI esetében hónapokkal később tudnának elvégezni, azonban nem teljesen biztos abban, hogyha most ezek nélkül haza küldik, akkor visszatud majd jönni ezen nagy fájdalmak közepette. Jelenleg csak az infúzió az, ami tartja benne a lelket.

Az orvos akkurátusan megvizsgálta. Kérdéseket tett föl és különböző teszteket végzett. Kérdései között szerepelt, hogy vizelettartás és széklet rendben van-e? Igen. Lábfejét képes-e megemelni? Igen. Lábfejével spicc-pipa megye-e? Igen. A fájdalmat sugárzó oldalon (jobb), erőt tud-e kifejteni lábával? Igen. Lábujjak mozgatása? Rendben van.

Az orvos Márta állapotára való tekintettel, végül beküldte CT-re. A képalkotó kiszakadt porckorongot igazolt vissza. Mindezekből ítélve, Márta műtétre nem szorult, ami hatalmas megkönnyebbülést jelentett. Nagy szerencse kellett ahhoz, hogy a jelenlegi rendkívüli körülmények között, ennyire gyorsan és komplexen túllegyen az egész kórházi procedúrán.

Végül az orvos az ideggyógyászatról azzal küldte haza, hogy pihenjen sokat, ágynyugalom kell neki. Ha valamivel jobban van, keresse a reumatológusát.

 

A cikk folytatását keresd az oldalon:

Gerincsérv esettanulmány- Márta története II.