A gerincsérv/porckorongsérv sajnos gyakori mozgásszervi probléma napjainkban. Már egészen fiatalkorban is mutatkozhat. A félreértések elkerülése végett tisztáznunk kell, hogy a porckorongsérv/ gerincsérv nem örökölhető betegség, maximum az erre való hajlamosság az, ami érintheti az utódokat. Ez utóbbi pedig az egyén mozgásszervrendszerének sajátosságaiból adódik.
Simán előfordulhat az is, hogy az illetőnek porckorongsérve van, azonban tünetei nincsenek, így nem is tud róla.
Az egy teljesen természetes folyamat eredménye, hogy az idő múlásával laposodnak, meszesednek a csigolyák. Ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy tünetek is jelentkeznek, hiszen ez az „alkatrészeink elhasználódásának” velejárója, nem pedig egy kezelésre szoruló kórkép.
Mi is az a porckorongsérv?
A porckorongsérv/gerincsérv egy olyan mozgásszervrendszeri betegség, amely a gerinc csigolyái között lévő porckorongoknak az elváltozását idézi. Ezek a porkorongok felelősek a gerinc „lengéscsillapításáért”. Belsejük zselés, kocsonyás anyag (nucleus), amelyet egy rostos, keményebb gyűrű vesz körül (annulus). A porckorong sérülésekor a belső zselés anyag kitüremkedik és kiboltosulást képez a rostos gyűrűn. Előfordulhat, hogy a rostos gyűrű kiszakad és a zselés anyag a gerinccsatornába jut. A gerinccsatornában idegek vannak, amelyek a kiszakadt zselés anyag hatására nyomás alá kerülnek és fájdalmat okoznak. Ezt nevezzük porckorongsérvnek. Már önmagában a kiboltosulás is porckorongsérvnek nevezhető, nem feltétel, hogy ki is szakadjon. Sajnos a fájdalom így is jelentkezhet. Ez a fájdalom nem csupán az adott területen jelentkezhet, hanem a környező területek is, attól függően, hogy mely idegek érintettek. Nyaki sérvnél a karokba sugározhat, ágyéki sérvnél a fenék és lábak is érintettek lehetnek.
A gerincsérv tipikus tünetei
Gerincsérv esetén tipikus fájdalomérzetek a következőek lehetnek a teljesség igénye nélkül:
- zsibbadás
- kisugárzó fájdalom
- izomgyengeség
- érzékvesztés alsóvégtagban vagy lágyéki részen
- derékfájás
- nyakfájás
A fentebb említett tünetek gyanúsak lehetnek, azonban ne essünk abba a hibába, hogy egy gyors, de mindenre kiterjedő „guglis”, internetes, saját magunk által felállított diagnózissal, vagy ne adj’isten „azért, mert a szomszédasszonynak is az van” teóriával, már félig megásott sírral, könnyek között jelentkezzünk az orvosnál. Legyen az az orvos feladata, hogy „Dr. House-t játszon” és kimondja a diagnózist. Ne vegyük el a kenyerét, hiszen higgyétek el, eleget tanult, látott ő ahhoz, legyen fiatal, vagy idősebb, hogy az orvosi keresztkérdésekből, a tünetekből, valamint a vizsgálatokból összeálljon a fejében a helyes kép, amire aztán kezelést ír föl.
Félre értés ne essék, eszembe sincs elbagatellizálni ezt a kórképet, azonban kétségbe esésnek helye nincs, mert köszönet a tudománynak, már egyre rutinosabban és hatékonyabban tudjuk kezelni a porckorongsérvet.
Ezen a ponton szeretnék egy friss történetet megosztani veletek, ami egy közeli hozzátartozómmal esett meg. Azt gondolom, hogy habár minden történet egyedi, más- más a kiindulási tényező, a tanulság/kezelés mégis ugyanaz. Ezzel a történettel szeretném hangsúlyozni, kicsit lelőve ezzel a story végét, hogy ha esetleg most porckorongsérv gyanúval ülsz/fekszel/állsz/járkálsz akut vagy éppen már múlandó tünetekkel, tudd, hogy VAN REMÉNY és MINDEN RENDBEN LESZ, amennyiben hajlandó vagy mindezért tenni!
A cikk folytatását keresd az oldalon:
Gerincsérv esettanulmány- Márta története I.
